A szociográfia eredetileg a magyar faluhoz kötődött. A két világháború közti írók legjobbjai a parasztság, a falu, az akkor még a lakosság jó felét kitévő földművesek életének, szegénységének írói ábrázolásával igyekeztek felrázni az országot. A hetvenes években újraéledő szociográfia a felbomlóban lévő hagyományos mezőgazdaságról, az újonnan formálódó városokról, és az új munkásságról írt látleleteteket, Ha jól tudom, a kialakult, vagy mozgásban lévő városi életformákról nem készült nagyobb lélegzetű szociografikus mű.

Nyári Gyula nem a szó, hanem a láttató kép eszközeivel „írta meg" ezt a hiányzó városi szociográfiát. Nem szakmám a képek értő értékelése - de azt hiszem, sugárzóan szép, sokszor eredeti beállítású, az igazságkeresés szenvedélyével készített műveket látunk. A művek tárgya pedig a mai sokarcú, örök és változó város, s annak fókuszában a cigányok, akik akarva-akaratlan ide készültek, vagy ide sodródtak. Készültek, mert többet-jobbat akartak annál a helynél, amelyet egy sorsszerűséget tükröző statisztikában elfoglaltak volna, s ez - mérhetetlen erőfeszítésekkel- sikerült is. Nem sokat akartak, csak annyit, mint „mindenki". Hogy orvos legyen, aki ehhez érez tehetséget, tanító, szakmunkás, műkereskedő, színész, aki ahhoz. Az akaratlan sodródás áldozatai is megjelennek előttünk, akik alól kicsúszott a talaj, akik hiába hagyták el a faluszéli putrit, a városban is csak az az életforma jutott mára nekik, mert elvesztettek munkát, lakást, elvesztették a sorsuk jobbításába, és az önmagukba vetett hitet. Nyári Gyula egyforma empátiával, ember-és társadalomismerettel ad hírt mindőjükről, a városi romák ezerféle sorsáról, legyenek ők befutott tanárok, vagy hajléktalanságra, esetleg börtönre ítélt számkivetettek. Ebben a sugárzásban a csúnya is szép lesz, a szép mögött meg kitapinthatjuk a keservesen megtett utat.

A képek azonban nem csak Nyári Gyula sokarcú Budapestjét mutatják, hanem a sokrétű embert is. Akinek a képei mögött ott van büszkén vállalt cigánysága, magyarsága, még a józsefvárosi budapestisége is. Átsüt rajtuk a muzsikához való bensőséges viszonya, hiszen ő maga is, családja is zenében és zenével élnek. Ez a számtalan identitás, s a sokakkal való azonosulás egyszerre jelenik meg e kötet lapjain. Semmi emberi nem idegen Nyári Gyulától. S talán ettől olyan emberi és emberséges ez a művészi munka.

Ferge Zsuzsa

Magunkat jöttem megmutatni...!
Nyári Gyula albumáról

Magyarország a világranglista élvonalába tartozik a cigányokról készített szociofotók készítése, megjelentetése tekintetében és szempontjából. Örömmel, jó érzéssel tapasztalom, végre e nagyon fontos és nagyon is tudatformáló területén a művészetnek, változást hoz az új évezred. Azt gondolom Nyári Gyula albuma (is) bizonyító erejű lesz abban a folyamatban, amelyben cigány művészek egy csoportja másként látja-, és másként láttatja a cigányokat, mint kívülálló társai tették és teszik. A kuriózum, az extrém helyett a valós cigány-világ bemutatása. Itt, és most is mondanom kell: ezért szükségeltetik Magyarországon, Európában a cigány származású alkotóművészek munkáinak közreadása, terjesztése. Azért, mert csak ők tudják, ők képesek az érem nem csak fonák oldalát megmutatni; meglátni és láttatni a szépet, az európai mércével is mérhető jót, a helyeset, mert csak ennek alapján lehet bennünket mérni, értékelni, minősíteni, elfogadni.

Örömmel és elsősorban kellemes meglepetéssel tapasztaltam, Nyári Gyula fotóművész először és elsőként mutatja be a hazai cigányságot a pozitív tulajdonságok oldaláról. „Úgy érzem, hogy ezzel az albummal tartozom a Roma Társadalomnak, hogy értékeit bemutassam az egész világnak."- írja Ars Poetica című írásában. Igaz! Tartozik! Tartozik, mint valódi és igaz művész, és tartozik, mint cigány ember is.

Gratulálok, és kérem az Istent, tartsa meg művészi törekvéseiben, tartsa meg és adjon erőt, hogy népe valódi híradósa legyen.

Choli Daróczi József

E sociografija majanglal karing le ungrika gava phandyolaspe. Mashkar le duj bare, lumake maripe zhude literaturarenge majlashe le prostongo, le gavenge, atunchi inke le themeske manushenge kam dopash zhenen avri shute phuvake butyarenge trajos, lenge chorripes sikavnas andre la literaturake chokajesnca, kadalasa sidyarnas opre te mishkin le themes. Ande le eftavardeshti bersha pale opre trezolaspe e sociografija aba le opre phu-terdyile phuvake butyaren, le nyevardyle foron thaj pa le nyeve fortune butyaren sikavlas andre. Te mishto zhanav, pa le nyeve, vaj inke feri ande mishkimaste kerdylel nyeve foronge trajos khonyik chi sikadas andre ande ekh majbari sociografija.

O Nyári Gyula na la vorbasa, le jakhenca thaj kiponca „iskirisardas" tele kadi foroski sociógrafija. Naj muri butyi le kipongo hatyaripo- ba kodi gindyij, fimlymasa shukar, butivar chache andre ashajipesa, le chachpes rode dukhimsa kerde butya dikhas. Le butyangi materija pale le adyesutne, bute mosko, punejluma ashinde thajsa sakattyivar kaver foros, thaj ande kodolesko mashkar le rom, kon kamles vaj na kamles kathe gotosajle, vaj feri kathe pele. Getosajle, ke majbut-majlasho kamnas sar so pe kodo than maj majanglal besh-nas, sos ekh chorripeske trajos sikadya glindasa sikadyi shtatistika dinosas len, thaj kadi-zurales bara zorasa vi zhangle te keren. Na but kammnas kadal manusha ,feri kattyi, sar so „sakko manush" kamel. Sastyari te shaj avel, kodo kon karing hatyarel ande peste zor, sitt-yari, butyari, puranyimatongo kupco, aktori, kon karing kodi hatyarel ande peste zor. Vi le lashimasko tele pelyipe sikadyol angla amede, tela kaste avre naslas e phuv, kodol, kon iva mukhle kothe pe le gavesko agor e kolyiba, vi ando foro numa kodo trajo pelasoe lenge, k epe adyesteste aba xasarde pengi butyi, pengo kher, xasarde pege trajoske lasarimasko, thaj von ande pende zurardyi paty. O Nyári Gyula jekhutnya empatijasa, manushes- thaj sociote-toske pinzharimasa del sirma pa lende, pa sakkonende. Pa le foroske romengo mija falo trajo shaj sile von opre vazde sittyara, vaj pe bikhereske, kam robijake avri pizde zhene. Ande kadi raza vi zhungalo, vi shukar avla, ba pala o shukarimo sama shaj las le pharimasa tele shuto lungo drom.

Ba le kipura na feri le Nyári Gyulaska Budapeshta sikaven, ba vi le bute monge manushes. Pala kaske kipura kothe ashel le phuttyarimas pes romeske phendo, pes ungroske phendo, inke vi le józsefvároseskireske pes phendo zheno. Pherdal pekel pa kadal kipura kodi ke kon kerdasle zurales pashe ashel karing le lavutara, ta haj ke vi voj thaj lesko nyepeto andej lavutarija, la lavutasa zhuven. Kado butfalo identiteto, le bute zhenenca jekhkerdyipe jokharsa sikadyol pe kadala ginadyake lila. Khanchi, so manushanoj naj strejino kathar o Nyári Gyula. Dore kathar kadij kasavi manusheski thaj manushanyi kadi artisticko butyi.

Ferge Zsuzsa

Amen avilom te sikavav...!
Pa le Nyári Gyula-sko albummo

O Ungriko them mashkar le majanglune thema inkrelpes maskar kodol kon societutnyi kipura den avri pa le roma. Bara loshasa thaj jilesa lav sama, ake, pe kadal zurales trubultne thaj zurales phari butyi la artistikake nyevo fundo anel kado nyevo bish taj jekto mijato shel bersh. Kodi gindyij ke le Nyári Gyulasko albummo chachimasa zhanela andre te sika-vel kodol trabi, kodol butya save romane artistikake manushake unyi zhene kaversar dikhen-thaj kaversar sikaven andre le romen, sar kodol gazhe kerde, thaj keren vi akanak, kon pa kadi traba keren penge kipura. Kodol, feri o extremo thaj o bipinzharimo sikade thaj sikaven andre pa e chachi romanyi luma: anda kadi trubul po Ungriko them, ande e Europa andre te sikaven le romane artistikake manushenge butya. Anda kodi, keferi von zhanen, ferivon shaj andre ti sikaven pa le roma lengi majbaxtalyi „kaver" rig; te dikhen thaj te dik-haven o shukar, vi la Europaka cirdinyasa shaj cirdino lashipe thaj shukaripe, ke feri pala kadal shaj zhanen amen pe kodo than te shon kaj amaro thaj si, amaro than shaj avel ando Ungro thaj andej Europa. Pala kadal but-but lashe trabi zhanna te lename mashkar pende le gazhe.

Loshasa, thaj majanglal shukar chudimasa lom sama ke o Nyári Gyula kiputno artistiko anglunes thaj majanglal sikavel andre amare themeske romen pa pengi lashi thaj shukar rig. „Kodi gindyij ke kadale albummesa unzhilo som le romenge, savesa andre trubul te sikavav lengo kuchipo la intregonya lumake." Ramol pe peste ande ande peski Arsh poetica. Cha-chej! Unzhiloj, sar sakko romano artistiko unzhiloj. Sar sakkop chacho thaj chachikano ar-tisto kon mashkar le rom avel. Thaj unzhiloj sar sakko rom.

Te zhutil les o Del o Svunto ande peske artistikane gindura, te inkrel les o Del, thaj te del les zor, te shaj kerel peski shukar butyi anda pesko nipo: chacho sirmar i te ashel.

Choli Daróczi József

Sociography originally was linked to the rustic Hungarian village life. Between the two world wars, some of the best Hungarian writers actively wrote about the dismal poverty in which peasants lived in their countryside villages, whose number made up half of the country's population at the time. These writers attempted to heighten people's awareness of the conditions in which these hard-working peasants lived. The seventies brought on a renewal in the branch of sociography and reporters began documenting what they witnessed through the disintegration of tradiţional farming methods, the newly established towns as well as the upcoming working class' presence in the society. If I am not mistaken, no extensive documentation was produced on the developing cities' lives of that period.

The photographs of Mr. Gyula Nyári have brought to light the visual side of this missing urban sociography. I am not an expert in this art field but I believe that his photos truly reflect those realistic images, the beauty in his original compositions and the seeking of the Truth in a most passionate manner. His works bring us the faces of the urban dwellers in the ever-changing city life among whom we find a special focus on the Gipsy people whose fate lured them to these locations, often by sheer chance. Their journeys led them to these places in the hope of finding better living conditions and new opportunities they did not have in their places of origin. They weren't asking for much but only as much as others got. To become a doctor, if he or she so desired, or a teacher, skilled worker, art dealer, actor, which ever profession suited the individual. Destiny played into their lives and willingly or not, the rug was often pulled out from under them, eventhough they left their countryside hovels for a better life in the city. This move often resulted in the same kind of strife as their earlier Situation brought upon them . . . having lost their jobs, their hearths, the chance for improving their living conditions and even the belief in themselves. Mr. Gyula Nyári's photographs exude a kind of humanistic empathy woven through with the social awareness necessary for introducing the viewer to the multitude of Gipsy destinies present in urban life today, should they be famous professors, homeless persons or possibly outcasts from prison. In this vein, ugliness turns beautiful and behind this beauty is the tangible bitter road taken along the way.

The photographs of Mr. Gyula Nyári not only show us the various faces of Budapest but also the diversity in the social classes. He proudly affirms his ties to the Gipsy and Hungarian peoples as well as to his 'Józsefváros' district in Pest. His works offer a transparent view of his undeniable and inherent musical being since he works and lives in music, together with his family. Mr. Nyári's rich cultural identity transcends throughout his artistic work which has resulted in the Publishing of this beautifully unique album. There is nothing 'human' which is 'unknown' to Gyula Nyári and that is why his artistic endeavor is truly human and humanistic.

Ferge Zsuzsa

I HAVE COME TO INTRODUCE OURSELVES....!
COMMENTARY on MR. GYULA NYÁRI's PHOTO ALBUM

Hungary stands as the forerunner in its Publishing of sociographic photos depicting the lives of Hungarian Gipsies. It is with great joy that I experience a very significant change in the attitude and conceptualization represented by artists brought on by the turn of the 21st Century. I believe that Mr. Gyula Nyári's photo collection reinforces the new perspective with which the viewer can have a better look at the true lives of Gipsies in Hungary -rather than seeing this depiction in photos prepared by those outside the Gipsy community. The novelty in his point of view is bringing to light their true lives instead of extreme images. This is why I feel that it is high time for those artists of Gipsy origin in Hungary and Europe to propagate the fruits of their work. Since these artists are the ones who have the capability of showing 'the other side of the coin', so to speak, they can deliver the viewer the 'good' and the 'beauty', which can also be measured by European standards. This is the only way in which our culture can be evaluated in order to gain true acceptance from society.

It is a pleasant surprise to see Mr. Nyári's artistic photography which is a novelty within itself: projecting the positive side of the lives of Gipsies, here at home in Hungary. „I feel that I owe this collection in honor of my Gipsy people so that I may present their heritage to the entire world", writes Mr. Nyári in his 'Ars Poetica'.

True! He does have an obligation as a real and qualified artist and as a Gipsy as well. I congratulate him and pray to God that he be further inspired in his artistic endeavors, that he be blessed with strength and determination in order to be a true messenger for his People.

Choli Daróczi József

Dès son début, la sociographie a toujours été reliée á la vie rustique de la Campagne des villages hongrois. Entre les deux guerres mondiales, plusieurs des grands écrivains hon-grois, ont écris sur la dure vie des paysans pauvres qui habitaient la Campagne, et qui com-posaient 50% de la population de cette époque. Ces écrivains avaient l' intention ferme d'at-tirer la conscience collective des citoyens à l'égard des conditions qui dominaient la vie de ces paysans travailleurs. Les années soixante ont apporté un renouvellement dans le domaine de la sociographie et c' est à cette époque que les journalistes ont commencé une documentation de leurs témoignages personnels - sur la défaite progressive des méthodes agricoles traditionnelles, la nouvelle formation des petites villes ainsi que la présence de la nouvelle classe ouvriére dans la société. Si je ne me trompe pas, aucun reportage n'a été réalisé sur le développement de la vie urbaine de cette époque.

Les photos de monsieur Gyula Nyári illuminent le cȏté visuel de cette sociographie urbaine. Je ne suis pas spécialisée dans le domaine de la photographie, mais je pense que ses photos sont un reflet de ces images réalistes, de la beauté dans sa composition originale et de sa recherche de la Vérité avec grande passion. Son oeuvre nous place face-à-face avec les résidents d'une viile en constante transition: nous nous trouvons devant le peuple tzigane qui s' est rendu, par hasard en pleine viile dans les quartiers de Budapest. Leurs trajets les ont menés á la capitale afin de trouver un bon travail et de construire une meilleure vie, ce que ce peuple n'a pas pu achever sur sa terre natale. La seule chose qu' ils souhaitaient, c'était d'avoir autant de chance que les autres citoyens. Devenir peut-étre médecin, si possible, ou instructeur, ouvrier spécialisé ou antiquaire, acteur ou actrice, selon la profession qui conviendrait le mieux à chacun. Le destin a toujours joué un grand rȏle dans leur vie. Ils ont fréquemment trouvé des obstacles sur leurs chemins et la vie urbaine leur a souvent causés de grands chagrins comme dans le temps passé: ayant perdu leur gagne-pain et leur foyer - leur chance d' améliorer leur vie était de regagner le courage et de garder l'espoir. C' est à travers les photos de Monsieur Nyári que les spectateurs se sentent les plus proches des nombreux destins des tziganes qui font leurs vies dans la capitale d'aujourd'hui, comme professeurs reconnus, personnes sans abri ou exclues. De cette facon, la laideur se transforme en beauté et sous la beauté on découvre le chemin amer et tangible qu'ils ont pour-suivi tout au long de la vie.

Les photos de Monsieur Gyula Nyári reflètent aussi les divers caractéristiques des classes sociales. II déclare avec fierte son alliance aux peuples tzigane et hongrois ainsi qu' à son arrondissement de 'Józsefváros' dans la ville de Pest. Son oeuvre se lie incontestablement à son étre musical puisqu'il vit depuis ses débuts une carrière de musicien, comme toute sa familie. Cette identité culturelle si riche ressort à travers ses photos publiées dans cet album unique. Pour Monsieur Nyári, ce qui résulte dans l'achèvement de cette oeuvre à la fois artistique et humaniste c'est qu'il n'y a rien d'humain qui lui soit étrange.

Ferge Zsuzsa

„Je suis venu pour nous présenter. .. !"
~ Réflections sur l'album photographique de monsieur Gyula Nyári ~ écrit par monsieur József Choli Daróczi

La Hongrie fait une première en publiant des photographies sociographiques sur la vie des tziganes hongrois. C'est avec grand plaisir que je constate un changement fondamental dans l'attitude et le concept représentés par les artistes depuis le début du 21eme siècle. Je crois que les photos de monsieur Nyári soulignent cette nouvelle perspective. Elle permet aux spectateurs de mieux comprendre la vie actuelle des tziganes de Hongrie - à travers la lentille d'un photographe issu de la communauté tzigane. La nouveauté de son expression invite le spectateur à voir la réalité de leurs vies et pas seulement les images extrêmes.

C' est pourquoi je pense qu'il est temps pour les artistes hongrois et européens d'origine tzigane de représenter leur 'récolte' au monde entier. Puisque ces artistes ont le pouvoir de faire connaître l'autre côté de leur histoire, ils peuvent présenter ce qu il y a de beau et de bon, ainsi que ce qui peut être mesuré par les valeurs européennes. Nos dons artistiques et culturels sont les meilleurs atouts pour gagner le respect de la société dans laquelle nous vivons.

Quelle surprise agréable de voir les photos de monsieur Nyári qui nous présentent l'aspect positif de la vie des tziganes, chez eux en Hongrie. Comme l'écrit le photographe dans son 'Credo' . . . „Je suis fier de montrer ma collection de photographies en l'honneur de mon peuple tzigane afin de présenter leur héritage national au monde entier."

C'est vrai! 'Noblesse oblige' dans le cas de cet artiste d'origine tzigane bien qualifié. Je le félicite et demande au bon Dieu qu'il soit de plus en plus inspiré dans ses épreuves artistiques et qu'il soit bénit de bonne santé et de détermination pour qu'il puisse devenir un vrai messager de son Peuple.

Choli Daróczi József